Dohányzás

Nem is tudom, hogy kezdjek bele. Két mondatba össze tudnám sűríteni a lényeget, de ezzel nem érnék célt. Én alapvetően a dohányzás ellen vagyok, ugyanis egyszerűen nem tudok semmit arra az oldalra állítani, hogy miért lehet jó az, ha az ember cigarettázik. Lehet, hogy ez azért van, mert még sosem cigiztem huzamosabb ideig? Lehet, hogy nem tudom, hogy mi abban a jó? Itt a lehetőség! Aki tudja, hogy mi a jó benne, kérem mihamarabb írjon nekem egy e-mailt. Amit én látok a dohányzásból, az csak a negatívum oldalon szerepelhet. Alapvetően káros az egészségre, amit talán mindenki tud és elhisz, de nézzünk egy másik szempontot. Tekintsük az olyan embert, mint én: nem dohányzom, de gyakran vagyok olyan helyen, ahol mások dohányoznak. Ezekben az esetekben pedig nemcsak a dohányosok szívnak: szívnak a nem dohányzók is. Ők ráadásul kétszer: szívják a dohányfüstöt, és megszívhatják a következményeket is.

Nem tudom, megérteni, hogy mi a jó benne. Káros, büdös, drága. Ha rombolni akarja valaki magát, hát tessék. De miért kell, hogy én is pusztuljak? Miért nem képesek törődni azokkal az emberekkel, akik nem dohányzonak? Miért kell úgy fújni azt a qrva füstöt, hogy tele menjen vele a pofám? Hová tűnt az a régi mondás, hogy “Elnézést, zavarja, ha rágyújtok?”? Olyan nagy elvárás az emberektől, hogy ne legyenek bunkók? Nem értem, hogy ha valahol lehet dohányozni, akkor miért nem lehet megkérdezni a közvetlen környezetében lévő embereket, hogy zavarja-e őket. A vonaton is nyugodtan arrébb tudna menni két métert, nem lenne belőle komolyabb baja, és legalább nem menne az arcomba a füst, meg a cuccomra a hamu, mert persze a hamust nem tudják használni, ehhez pedig nem kell gimnázium. Hogy menjek én arréb? De miért én? Nem én zavarom a másikat, hanem Ő engem.

Gyakran utazom vontaon és egyszerűen nem tudom megérteni, hogy az emberek miért nem bírnak ki 2-3 óra utazást anélkül, hogy elszívnának egy cigarettát. Sok ember alig száll fel a vonatra, máris rágyújt. Nem értem. Hál’ Istennek már a MÁV is hajlik afelé, hogy minél kevesebb helyen lehessen dohányozni. De az emberek hihetetlenek: adott egy vagon, benne kabinok, melyek előtt szűk folyosó, amin nem lehet dohányozni. Ezt a folyosó ajtajain lévő matrica mutatja és az is, hogy a folyoson lévő hamutartók le lettek szerelve. Csak a három csavar helye látszika falon. Ennek ellenére teljes nyugodtsággal gyújtanak rá az emberek, abszolúte nem tűnik fel nekik, hogy nem lehetne. Nincs ott a hamus? Ki nem sz*rja le? Hamuzzunk a földre! Komolyan mondom, otthon is ezt csinálja? Ha a másik szobában van a hamus, akkor már lehet a földre hamuzni?

Következő szituáció: emberek a buszmegállóban. Ott lehet dohányozni, szívják, ha akarják. De miért nem lehet használni azt a k*rva szemetest? Miért kell mindenáron a földre dobálni a csikkeket? De még rádob egy lapáttal, mivel túl hamar jött a busz, és nem tudta elszívni az egész szálat, ezért még a végén szív egy nagyon nagy slukkot, bennt tartja, felszáll a buszra, becsukódik az ajtó és kifújja. Komolyan mondom, ez már aztán bunkóság.

A másik kedvencem az égő szemetesek. Biztos ti is láttatok már szép narancssárga műanyag szemetesek alatt égésmaradványokat: az előző kuka. Csak emberünk nem tudja, hogy az égő csikk képes meggyújtani más dolgokat.

Nem lehet dohányzoni a szobákban és a folyosókon sem. Elvileg. Ezzel szemben nyugodtan szívják az emberek a folyosón (nem kell megijedni, tudom, hogy ez a valóság, és ilyen dolgokat nem kell elvárni a többi embertől; de mégis néha azért jó lenne, nem?). Hál’ Istennek nem szűrödik be annyi füst, hogy zavarjon, de azért elég rossz úgy végig menni a folyosón, hogy tiszta füst minden. A WC-ben az ajtókon kis kerek lyukak vannak égetve, gondolom a szemükkel csinálták. Király dolog lehet sz*rás közben cigarettázni. De valamelyik este döbbentem meg igazán: bemegyek a zuhanyzóba és ott lapul egy csikk a földön. Zuhanyzás közben cigarettázott valaki? Elég pöpec lehet az illető... Vagy csak bejött eldobni a csikket?

Ha dohányzik, tisztában kell lennie a dohányzással járó veszélyekkel is. A dohányfüst három igen veszélyes anyagot: kátrányt, nikotint és szén-monoxidot tartalmaz. A kátrány a füstből kicsapódva ragacsos anyagként lerakódik a tüdőben, eltömeszeli a kis hörgőágakat, idült gyulladást okoz a légutakban, elősegíti a krónikus hörghurutot, az emfizémát (tüdőtágulást) és az esetek egy részében a tüdőrákot - ez utóbbi a nem dohányzókon alig fordul elő. A kátrány mérgező anyagai felszívódva a véráramba jutnak, és később a vizelettel hagyják el a testet. Ez magyarázhatja, hogy a dohányosok között gyakoribb a hólyagrákos is. A nikotin az idegrendszerre ható szer, amelynek jellemzője, hogy a szervezet kifejezetten hozzászokik. Gyorsítja a szívműködést, és növeli a szívritmuszavarok kialakulásának a veszélyét. A szén-monoxid a füstből a véráramba jutva csökkenti a vörösvértestek oxigénszállító képességét, így rontja a keringési betegségekben szenvedők állapotát. Valószínű, hogy a szén-monoxid az artériákat elzáró anyagok képződésének elősegítésével aktív szerepet játszik az érszűkület kifejlődésében, így a halálos kimenetelű szívrohamok és alsó végtagi keringészavarok kialakulásában is. Az utóbbi hatása miatt a dohányzó nőkre nézve a fogamzásgátlók nagyobb veszélyt jelentenek, s több orvos ezért vonakodik felírni azt számukra.

Dohányzás és terhesség. Terhesség alatt a dohányzás különösen veszélyes, mert a felszívódó nikotin és szén-monoxid szűkíti a placenta (méhlepény) ereit, s így a magzat kevesebb oxigénhez és táplálékhoz jut. Ettől a méhen belüli fejlődése súlyosan károsodhat, idő előtt és kisebb testsúllyal születhet, s megszületése után egy ideig inkubátorban kell ápolni.

A kockázat csökkentése. Egyes cigarettafajták kevesebb nikotint és kátrányt tartalmaznak. Az ilyen cigarettákra való áttérés azonban még nem csökkenti érdemben a dohányzás veszélyét: az erős dohányosok többsége ugyanis a ‘gyengébből’ több cigarettát szív, és jobban ‘leszívja’ a füstöt. A dohányzás okozta megbetegedések kockázatát legeredményesebben úgy csökkentheti, ha végleg abbahagyja a dohányzást. Ha sikerül, akkor a betegségek kialakulásának esélye évről évre csökken, amint az az ábrán látható.

• MediCentrum ©

Fokozatosan erősödő és szűnni nem akaró köhögés, minden egyes lélegzetvétellel egyre erősebb és kínzó mellkasi fájdalom, étvágytalanság, drasztikus fogyás, egyre gyakrabban jelentkező légszomj és véres köpet; ezek a főbb ismérvei annak, hogy egyik létfontosságú szervünkkel igen komoly gondok vannak. Valami történt; egy olyan változás, amely megmásíthatatlanul bennünk van. Gyötrő asztmatikus rohamok és a mind gyakoribb fertőző betegségek kísérik a változást.

A dohányzás feladása szintén megéri a ‘fáradságot’, hiszen ha valaki úgy határoz, hogy abbahagyja, annak a szervezetében azonnal drámai módon kezd csökkenni a szénmonoxid-tartalom. Egy hét múlva a vér állapota is javulni kezd, csökkentve egy hirtelen szívinfarktus esélyét, amelynek előfordulása négy-öt évvel később már csak éppen akkora lesz, mint egy olyan ember esetében, aki soha nem is dohányzott. A véredények és a szívkoszorúér szövetei szinte azonnal reagálnak a dohányzás megszűnésére - történjen az akár csak 60-70 éves korban.

A jó híreken kívül sajnos így is számos probléma marad. Kutatások kimutatták, hogy a dohányzás abbahagyása után a tüdő képes ugyan újra rózsaszín színpompába burkolni magát, ám ez egyáltalán nem garancia arra, hogy valamennyi sejt is újra egészségessé válik. ,,Előfordul az is, hogy harminc évvel a dohányzás abbahagyása után kap valaki tüdőrákot’’ - mondja Dr. Szabó Éva, az amerikai Országos Rákkutató Intézet kutatója, aki ugyanakkor fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ennek esélye jóval kisebb, mint azoknál, akik soha nem is hagyták abba a dohányzást.

• Hetek ©

• Fölösleges füstölgések? - A dohányzásról dióhéjban
• Charatan, F.: A floridai bíróság bűnösnek találta a dohánycégeket a megtévesztés vádjában.